Földbeásott építmények a Felső-Tisza-vidék középső újkőkori telepein

A szerző a Felső-Tisza-vidék középső neolitikus településeink földbeásott, korábban „gödörházként”, vagy „putriként” emlegetett építményeit vizsgálja. Első lépésként áttekinti a gödrök alaprajzát, méretét, s kiválasztja azokat a sajátosságokat és szerkezetre utaló nyomokat, amelyek jelentőséggel bírhatnak a különböző típusú építmények elkülönítése és szerkezeti rekonstrukciója során. Bemutatja Nagykálló-Harangod esztári település építményeit, amelyek a korábbiaktól eltérően nagyobb ásatási felületen, más telepjelenségekkel együtt kerültek elő. A település szerkezeti elemzése során arra a következtetésre jut, hogy ezek a felszín alá mélyülő építmények a „soros” települési struktúrában, a házaktól nem nagy távolságra, a tárolók által elfoglalt gazdasági zónában helyezkedtek el. A kemencék környezetében, a padlón lelt kerámia edényekből, állatcsont töredékekből, valamint a különféle szerszámokból, háztartáshoz és háziiparhoz kapcsolódó tevékenységeketállapít meg.