Méri István és középkori régészeti falukutatásunk születése

Méri István szegény parasztcsaládból származott, nagy nehézségek árán végezte el a középiskolát, majd 1932-ben a Nemzeti Múzeumba került, ahol restaurátor lett, nyaranként őskori ásatásokon dolgozott. 1942-1944-ben Kolozsváron az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa lett, itt végezte első középkori ásatásait (Kidé, Kolozsvár-Fő tér). Egyetemi tanulmányait Budapesten és Kolozsváron végezte. 1945 után a Néptudományi Intézet, majd 1949-től a Nemzeti Múzeum munkatársa. 1948-49-ben Túrkeve-Móricon tár fel későközépkori falutelepülést, majd 1950-51-ben Tiszalök-Rázompusztán hazánkban elsőként tárja fe l egy> Árpád-kori falu jelentős részét. Ezzel az ásatással és dolgozataival ő teremti meg hazánkban az Árpád-kori falukutatás elméleti és gyakorlati alapjait. Az ötvenes években az ELTE-n oktatja a hallgatókat, megteremti a falukutató régészeti iskolát. Az Orosháza-kardoskúti ásatása (1955-57) feldolgozásában kijelöli falufeltárásaink helyét a nemzetközi kutatásban. Felismerései máig nem évültek el, falukutatóink élvonala az ő nyomdokain halad.