A pasztorális tanácsok illetékessége a lelkipásztori munkát értintő kérdésekben

A II. vatikáni zsinat és azt követő dokumentumok – a lelkipásztori kihívásokra való tekintettel –, nagyon ajánlják a pasztorális tanács létrehozását az egyházmegyékben, világiakat is bevonva abba. A tanács feladata, hogy fölvesse és megtárgyalja a lelkipásztori munkát érintő kérdéseket és gyakorlati következtetésekre jusson.Plébániai szinten is nagy igény jelentkezett a pasztorális tanács létrehozására, amelynek feladata és illetékessége hasonló az egyházmegyei pasztorális tanácséhoz. A jelenlegi tanítóhivatali megnyilatkozások is sürgetik a plébániai közösségek megtérését, amelyben jelentős szerepe van a pasztorális tanácsnak. Az egyházmegyei és plébániai pasztorális tanácsadó szervek vizsgálata felveti azt a kérdést, hogy vajon a pasztorális tanács jogi struktúrája e két szinten csupán analogikus, vagy mélyebb teológiai összefüggést mutat. Ezeknek a tanácsoknak van-e a zsinat által megfogalmazott teológiai alapjuk? A hívők egyetemes papságából fakadó sajátos küldetésük milyen hatással van a képviseleti jelleg kidomborítására, és ez kellően kifejeződik-e a tanácsokra vonatkozó jogszabályi környezetben? A püspök és az ő megbízott klerikusa, valamint a tanács tagjai közötti viszony kérdését, a hatalom centralizálása vagy decentralizálásának alapján kell-e vizsgálnunk, vagy inkább a communio teológiai struktúrájának valóságából kell-e kiindulnunk?A pasztorális tanácsok teológiai és jogi megalapozásának vizsgálata választ ad a fentebb megfogalmazott kérdésekre, valamint a nemzetközi jogban is különlegességnek számító magyar sajátosság is bemutatásra kerül, miszerint az Egyházközségek Képviselő Testülete látja el a plébániai pasztorális tanács feladatát.