Álmos mint dinasztikus ős és az Árpád-dinasztia szakralitása

A tanulmány arra hívja föl a figyelmet, hogy Álmos feláldozásának információja nem két egymással semmilyen szinten nem kompatibilis magyarázatra vezethető csak vissza. A gazdasági, politikai és kulturális kontextus változása korszakonként módosította az állandó legitimációs igényt. Az államalapítás után az új berendezkedés igyekezett elhatárolódni a korábbi struktúra minden elemétől, amely az elit megítélése szerint szemben állt az új rendszerrel az élet bármely területén. Az új rendszer változásai pedig oda vezettek a 13. században, hogy a még fellelhető korábbi pogány hagyományok és legitimációs elemek már felhasználhatóvá váltak a korabeli elit számára aktuális igényeik érdekében. A 10. századi szakralitásról nincsenek egykorú adataink, ezért az államalapítás előtti viszonyok társadalomszerveződési struktúráit mutattam be, hiszen ezek a koncepciók azok, amelyek megértésével tudunk adni egy reális elképzelést arról, hogy a 10. századi magyarságnál milyen csoportképző mechanizmusok működtek, és ennek keretében milyen is lehetett a szakralitás kiépítésének konstrukciója. Mindezek áttekintése mellett arra jutottam, hoÁlmos mint dinasztikus ős és az Árpád-dinasztia szakralitásagy az Álmos halálával kapcsolatosan megőrzött információ átrétegzésen ment keresztül. A 10. századból származó információ két eredőre mehet vissza, az egyik az, amely tudhatott Álmos honfoglalás idején való elhalálozásáról, a másik esetleg Álmos rituális feláldozásáról tudhatott. A hangsúly Álmoson mint dinasztikus ősön van. A 13. században ez az információ válhatott keresztény köntösben megjeleníthetővé. Így a szembenállás feloldható és beilleszthető a korszakváltozások egymásra reflektáló sorába, ahol ciklikusan felkarolnak vagy elvetnek dolgokat.