Kurd nemzetállami törekvések: megosztottság és konfliktus Szíriában

A jelen tanulmány célja az „arab tavasz” utáni kurd nemzetállami törekvések esélyeinek bemutatása – egy szíriai esettanulmány segítségével, valamint a belső ellentétek és a külső együttműködések kérdésének kiemelésével. Az elemzés során egy elméleti keret felvázolásával részletes történeti áttekintést kívánok nyújtani a 19. századi paradigmaváltások alatt zajlott közel-keleti nemzeti mozgalmakról és a kurd nacionalizmus megjelenéséről. A kurd történelem kettős jellemzője – a belső megosztottság és a proxy konfliktusokban való (külső) együttműködés (azaz, amikor két vagy több nagyhatalom az egymással szemben álló kisebb országok támogatása révén vívja a saját harcát) – azonban nagymértékben aláássa a nemzetépítési esélyeiket. A tapasztalt proxyk számára a helyi biztonsági fenyegetések és katonai beavatkozások sorozatában a cserbenhagyás nem okozhatna meglepetést. Regionális és globális hatalmak stratégiai célból rendszeresen kísérelték meg a kurd nemzetiségi aspirációk kihasználását, a proxyk pedig a saját politikai céljaik előmozdítása reményében hajlandóságot és szándékot mutattak a katonai együttműködésre. Ám az észak-szíriai kurd területek ellen tavaly végrehajtott – az amerikai csapatkivonásokkal egyidejű – török hadművelet rávilágított a proxy hadviselés és a kisebbségi államépítés kihívásaira. Mindezek ellenére a kurdok a jövőben is megmaradnak a proxy szerepében. A belső ellentétek és proxy kooptáció valószínűtlenné teszi a nemzeti törekvéseiknek a közeljövőben történő megerősödését. Anélkül pedig továbbra is ki lesznek szolgáltatva a nagyhatalmi beavatkozásoknak és a térség politikai-katonai konfliktusainak.