A katonai és a rendvédelmi harctéri egészségügyi ellátás jogszabályi hátterének dilemmái Magyarországon

A harctéri egészségügyi ellátás a katonai és rendőri műveletek támogató-kiszolgáló tevékenysége, amelynek feladata az életmentés. Határterületi szakmaként értelmezendő, ahol a műveleti végrehajtás és az akut egészségügyi ellátás szabályainak egyszerre kell érvényesülniük. Mindkét szaktevékenység kiemelt felelősséggel jár, így szigorú jogszabályi meghatározásuk alapvető, kötelező elem. A katonai egészségügyi ellátás, így a harctéri ellátás is, hosszú történelmi múltra tekint vissza. A hátterében álló jogszabályi rendszer kialakítására elegendő idő és tapasztalat állt rendelkezésre, hogy a megfelelő szabályozással a gyakorlatot támogató felhatalmazás kerüljön meghatározásra. A rendőri harctéri egészségügyi ellátás – leginkább a globális terrorizmus megjelenésével – a speciális beavatkozó alakulatok hadrendbe állításával hozható összefüggésbe. A rendvédelem harctéri, egészségügyi képességeinek kialakításánál a katonai rendszerek szolgáltatták a mintát. Katonai kiképzők, katonai mintára, katonai jogszabályok alapján képeztek rendőröket. A megváltozott biztonsági környezet szükségessé tette a speciális beavatkozó egységek és a terrorelhárító egységek gyors fejlődését. E fejlődésnek része a rendőri, harctéri, egészségügyi ellátás, a taktikai medicina megszületése, majd később a társadalom elvárásainak megfelelő újraértelmezése. A taktikai medicina modern szemlélete kinőtte a katonai szabályozókat, mára ezek a jogszabályok nem rendezik kellően a rendvédelem alapfeladataiból adódó különbségeket. A társadalmi és rendvédelmi szakmai elvárások új, taktikai medicina tárgyú jogszabály megjelenését indokolják.