16-17. századi falusi pénzhamisítás régészeti nyomai Tolna megyében

„Sötét erdők rejtekén, pór kunyhókban homályos származású, elzülött emberek silány érczből egy-egy süveg monétát vagy lengyel garast gyártottak” (Komáromy 1893a, 648). Komáromy András mintha az alább közölt írásunkban bemutatandó Tolna megyei lelőhelyeket jellemezte volna 1893-ban a Századok című folyóirat lapjain megjelent írásában. Az általa leírt kép a mohácsi csatavesztés utáni zavaros időket mutatja be, amikor szegény emberek is megpróbálkoztak a pénzhamisítás tiltott tevékenységével. A nemesek pénzhamisítási törekvéseit pedig egy, ezzel a tevékenységgel vádolt férfi (Miklós mester) vallomásán keresztül ismerhetjük meg Komáromy munkájából. A numizmatika tudományának egyik legérdekesebb fejezete a pénzhamisítás, hiszen – kis túlzással – amióta vertek pénzeket, azóta hamisították is őket. A téma különlegessége ellenére a mai napig még mindig viszonylag keveset tudunk róla. Különösen hiányos a tudásunk az úgynevezett falusi pénzhamisító műhelyekről, amelyekről – a főúri pénzhamisítással szemben – az írott forrásaink is hallgatnak. Tanulmányunkban ehhez a témakörhöz szeretnénk hasznos régészeti adatokkal hozzájárulni a hódoltság korára és egy viszonylag kis, de annál intenzívebben érintett területre vonatkozóan, elsősorban fémkeresős kutatások és terepbejárások segítségével.