„…Az contumátzban bezárva maradni nem akarnak, sőt a kerteken által ugranak…” : A pricskei vesztegintézet a 18. században

A pricskei vesztegintézet 2009 nyarán elkezdett régészeti kutatásakor senki sem gondolta volna, hogy a karantén téma a 2020-as világjárvány kapcsán ennyire aktuális lesz. A karantén nem új keletű dolog: a középkorban Raguza (ma Dubrovnik, Horvátország), Marseille és Velence kikötővárosokban vezették be először a tengeri közlekedés számára a kötelező elkülönítési időszakot. A 18. század elején a Habsburg Birodalomban a határok mentén létrehozott egészségügyi védőövezet (kordon; cordon sanitaire) részeként alapítottak karanténokat/vesztegintézeteket, amelyek közel 150 évig ellenőrizték a határszéleket és védekeztek a járványos betegségek (főleg a pestis) behurcolása ellen. Jelen írásom azt tárgyalja, hogyan alakult ki a karantén-rendszer a Keleti-Kárpátok átjáróinál, illetve a pricskei vesztegintézet régészeti feltárásán keresztül azt mutatom be, hogy hogyan őrződtek meg egy kelet-erdélyi lelőhelyen ennek maradványai.