A lakosság szerepe a 20. század második felének felkelésellenes műveleteiben: a francia megközelítés

A 21. század elejének összetett biztonsági kihívásai növekvő bizonytalanságot eredményeznek és új konfliktusok irányába mutatnak. A konfliktusok egyre inkább olyan töréspontok mentén alakulnak ki, ahol a katonai és nem katonai eszközök egyidejű alkalmazásának változatos kombinációja jelenik meg. A konfliktusok alapvetően alacsony intenzitású, aszimmetrikus és irreguláris műveletei az ellenségeskedést az intézményi térből a társadalmi és az egyéni térbe helyezik át. A 20. század második felében Franciaország két olyan egymást követő, elhúzódó háborút is vívott, amelyekben a felkelésellenes műveletek társadalmi vonzatai meghatározók voltak. A jelentős áldozatokkal járó indokínai(1946–1954) és algériai (1954–1962) háborúkat azonban minden igyekezete ellenére sem nyerte meg. A tanulmányban a szerző két francia klasszikusnak, Roger Trinquiernek és David Galulának a lakosság háborúban betöltött szerepére vonatkozó gondolatait elemzi, megállapításai pedig egyértelmű figyelmeztetések a mai kor katonája számára.