Biztonsági kihívások hálójában, avagy az Izraeli Védelmi Erők esete az aszimmetrikus hadviseléssel

Az elmúlt évtizedekben az aszimmetrikus kihívások és fenyegetettségek feltérképezése, prognosztizálása és a lehetséges válaszok kialakítása határozta meg a hadtudományt. Bár az aszimmetrikus hadviselés nem új jelenség, a modern kor haderői számára mégis problémát okoz, hogy az ilyen jellegű kihívásokat megfelelő módon kezeljék. Ez egyrészt a kihívások sokféléségéből, másrészt dinamikus, gyors változásukból ere-deztethető. Az aszimmetrikus hadviselés által elveszik a rend, amely korábban formába öntötte a hadviselést. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF1) a világ egyik legjobban felszerelt és kiképzett hadereje, amely 2006-ban a második libanoni háborúban első kézből tapasztalta meg az aszimmetrikus hadviselés hatását egy olyan szervezetre, amely nem elég rugalmas vagy innovatív. A felismerés alapvetően rázta meg az izraeli védelmi politikát, hiszen a legyőzhetetlenség látszata mellett megingott az a tudat, hogy egy adaptív, mindenre felkészült, gyorsan akklimatizálódó haderő látja el az ország védelmét. A szerző tanulmányában az elméleti keretek áttekintését követően felvázolja a 2006-os libanoni offenzíva tanulságait és az IDF-re gyakorolt hatásait, valamint az ezekből faka-dó szemléletváltást. Az izraeli biztonsági helyzet jellemzői alapján a kérdés, amelyre választ keres, hogy „ma” vajon a hagyományos vagy az aszimmetrikus hadviselésre történő felkészülésnek kell prioritást élveznie annak érdekében, hogy az IDF megfelelően felkészül-jön a „holnap” konfliktusaira.