A magyar, a magyar jelnyelv és ami közötte van: kódváltás és kódkeverés a jelnyelvi tolmácsolásban

A beszélt nyelvi tolmácsolás és a jelnyelvi tolmácsolás között az egyik legjelentősebb különbség, hogy a jelnyelvi tolmácsolás során nemcsak nyel- vet, de modalitást is kell váltaniuk a tolmácsoknak: az auditív és vizuális csator- nákat váltogatva kell észlelniük, a vokális és manuális csatornákat váltogatva pedig újraalkotniuk az üzeneteket. A jelnyelvi tolmács munkanyelvei közötti váltást nem csak a modalitás különbsége vagy a jelnyelvek változatai nehezítik. A munkanyel- veket befolyásolja, hogy a jelnyelvet használó közösség mind a két munkanyelvet ismeri, és a nyelvi érintkezés nyomán köztes kontaktnyelveket is használ. A jelen szakirodalmi áttekintés célja, hogy számba vegye a jelnyelvi tolmácsok kétnyelvű célközönségének nyelvhasználatát és a tolmácsolás során használt nyelvek és kódok egymásra hatását a tolmácsolási stratégiák szempontjából.