Túlélés-profilok : Művészek és nem művészek társadalmi megküzdési profiljának különbségei a 2020-21-es Covid járvány idején

Írásomban két társadalmi csoport – a művész diplomások és a magyar felnőtt lakosság – társadalmi megküzdési profilját hasonlítom össze a 2020–2021-es Covid járvány alatt elvégzett kérdőíves kutatás alapján. Társadalmi megküzdési stratégiáknak tekintjük a társadalom sajátos védelmi rendszerét, amely egyrészt segíti a bajba jutott egyén fennmaradását, másrészt az egyén „életben tartásán” keresztül biztosítja a társadalom fennmaradását is. A 2020–21-es COVID-19 járvány nemcsak az egyén megküzdési kapacitását teszi próbára, hanem csoportos, kisközösségi és társadalmi szintű alkalmazkodást is igényel. 2020. áprilisában összesen 713 fő töltötte ki a 90 kérdésből álló kérdőív csomagot. A statisztikai elemzések során jelentős és szisztematikus különbségeket tártam fel a két vizsgált populáció megküzdési repertoárjában. Az adatok alapján elmondhatjuk, hogy a művészek a felnőtt magyar lakossághoz képest gyakrabban alkalmazzák az átértékelés-átkeretezés (I.1.) stratégiáját, kevésbé óvatosak (I.5.), és az időstratégiák helyes alkalmazása (I.6.) közül erősebben támaszkodnak a hosszú távú tervezés fenntartó erejére. A társas környezet segítségének elfogadása, a segítségnyújtás, az összefogás, a közös sors átélése (II.1.), valamint a mások érdekében tett aktivitások stratégiái nagyobb arányban figyelhetők meg a művész populációban. Az új ismeretek megszerzésére (II.6.) a művészek azonban kevésbé támaszkodnak. A művészek gondolataiban valamivel gyakrabban fogalmazódik meg a helyzetből való kilépés (II.8.) lehetősége is. A művészek könnyebben támaszkodnak a tradíciók erejére (III.1.), a védettségbe vetett hitre (III.2.), az életnek folytatódnia kell (III.3.) hiedelmére és az élet újraértékelésének stratégiájára (III.9.) is. A művészek és a felnőtt magyar lakosság társadalmi megküzdési profiljában tapasztalt különbségeket a művészek személyiségtípusára, gondolkodási sémáira, valamint a művészeti oktatás és a művészeti társas közegek sajátosságaira vezetem vissza. Eredményeim azt mutatják meg, hogy a különböző társadalmi csoportok sajátos, rájuk jellemző megküzdési repertoárral rendelkeznek, amely különbségek egy-egy konkrét válság leküzdésében több szempontú megközelítést nyitnak, amely végső soron növeli a társadalom egészére nézve a megküzdési siker valószínűségét.