Adalékok a magyar fogászati (fogorvosi) ellátás és oktatás történetéhez XVIII. századtól a XX. századig

A korai középkor kolostori medicina nyújtotta sebészi, fogászati ellátását – egyházi tiltást követően – felváltotta a borbélyok által biztosított szolgáltatás.A borbélyok céhekbe szerveződve látták el betegeiket.A kereskedelmi gócpontokban kialakult falvak, városok mellett a borbélyok vándorlásaik közben vásárokon is távolítottak el fogakat.A vidéki lakosság körében más foglalkozást űzők (pl. füvesasszonyok, olajárusok) is részt vettek a fájdalom csillapításában, a gyulladások csökkentésében.A XIII. századtól kezdődően a sebészet oktatását világi iskolák vették át (Párizs), ezzel megalapozva a skolasztikus medicina ezen ágát is.Hazánkban az egyetemi sebész-, majd a fogászmesteri képzés a nagyszombati, majd Budára, illetve Pestre költöző egyetemen valósult meg.Ezt követően uralkodói rendelet tiltotta meg a borbélyok sebészi-fogászati tevékenységét.Magyarországon még sokáig a vándor sebészek, fogászok látták el a vidéki lakosságot, míg a XIX. század közepén sor nem került a fogászat egyetemi oktatására, fogszakorvosok képzésére.