Open AccessA kombinációs szindróma gyakorisága a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogpótlástani Tanszékén a 2009 és 2014 között készült orthopantomogramok alapján
Author(s) -
Dóra Markovics,
Róbert Szendi,
Kristina Vicko,
Zsolt Rajnics,
Gyula Marada,
Márta Radnai
Publication year - 2016
Publication title -
fogorvosi szemle
Language(s) - Hungarian
Resource type - Journals
eISSN - 2498-8170
pISSN - 0015-5314
DOI - 10.33891/fsz.109.1.23-27
Subject(s) - physics , medicine , gastroenterology , nuclear medicine
A klinikumban gyakori olyan páciensek kezelése, akiknek fogatlan a felső állcsontjuk, miközben a mandibula frontfogaimegtartottak. Az ilyen esetekben sokszor láthatunk specifikus elváltozásokat, amelyeket Kelly (1972) kombinációs szindrómanévvel foglalt össze.Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük, pácienseink körében előfordult-e az elmúlt 5 évben a kombinációs szindrómárajellemző tünetegyüttes, vagy valamelyik jellegzetesség.A PTE által használt informatikai rendszer segítségével 319 páciens nevét szűrtük ki, akiket foghiány diagnózissal rögzítettekaz elmúlt 5 évben. Ezek közül 220 páciens orthopantomogram felvétele állt rendelkezésre a kombinációs szindrómárajellemző tünetek gyakoriságának vizsgálatához. 34 beteg felvételén találtunk fogatlan felső állcsontot és meglévőalsó frontfogakat. A kombinációs szindróma fő tünete, a nagyfokú csonthiány a maxilla elülső régiójában 4 esetben voltlátható, ez 11,7%-os gyakoriságot jelent. A tuber maxillae hipertrófiája (9 esetben, 26,4%) az alsó frontfogak extrúziója(6 esetben, 17,6%) és az alsó állcsont disztális régiójának csontlebontódása (16 esetben, 47%) volt látható a felvételeken.A röntgenfelvételek alapján kiszűrt betegek közül három esetben került sor klinikai vizsgálatra, ami minden esetbenigazolta a röntgenfelvételen látott jellegzetességeket.A kombinációs szindróma gyakorisága saját beteganyagunkban lényegesen kisebb volt, mint más tanulmányokban,ismeretének klinikai jelentősége azonban nem elhanyagolható.