„Itt kezdődött a posztmodern?”

Az irodalmi regionalitás kérdései mindig is érdekelték a kutatókat, ám – néhány kivételtől eltekintve – ez a szempont mégsem vált sem az irodalomtudomány, sem az irodalomtanítás kiemelt területévé (utóbbiban 2005, azaz a kétszintű érettségi bevezetése óta szerepel). A szerző hipotetikusan a XX. század kanonikus világirodalmi műveire (Joyce, Musil, Rilke), illetve azok poétikai hasonlóságaira alapozza kijelentését, mely szerint az irodalmi modernség egyik bölcsője a Borostyánkőút Európán átívelő kulturális csatornája lehetett, melynek szerves része a magyar irodalom is – elsősorban Ottlik Géza Iskola a határon című regénye révén. Ottlik műve éppen azt a korszakot dolgozza fel (1923–1926), melyben karakterisztikusan megjelentek a posztmodern poétika jegyei: a mellérendeltség, a párhuzamos nézőpontok, az idősíkok felbontása stb. Például a „Trieszti-öböl” (Joyce, Ottlik) tehát úgy lesz a modernség bölcsője, hogy Duinótól (Rilke) Trieszten és Szombathelyen (Joyce), továbbá Kőszegen (Ottlik) át ível az út Bécsig (Musil) és Prágáig (Kafka). Ebből pedig kiemelhető (sok más mellett) egy olyan tematikus problémasor, mint például a „katonaiskolás szerző”-k lehetséges néző-pontja; amely lényegében nem más, mint egy velük azonos korban alkotó irodalomtudós determináns szempontja, jelesül a katonaiskola-szövegek „kronotoposz” meghatározta jellege (Bahtyin).A címben jelzett fő hipotézis („Itt kezdődött a posztmodern...”) akár túlzónak vagy játékosnak is mondható, ám a szerző reménykedik benne, hogy nézőpontja néhány adalékkal hozzájárulhat a szóban forgó kiskorszak poétikai világának értelmezéséhez.