Magyarország Rendőrsége a rendszerváltozás időszakában

Magyarországon, mint a legtöbb kelet- és közép-európai országban, 1989-ben egy folyamat eredményeként végbement a rendszerváltozás. Hazánk a demokrácia útjára lépett, ami teljes szemléletváltást hozott és követelt meg az állami apparátus szereplőitől. Az ország gazdaságának strukturális megreformálása mellett a végrehajtói hatalom átalakítása is ugyanolyan fontos volt, aminek középpontjában Magyarország Rendőrsége állt. A rendszerváltozás, a piacgazdaság bevezetése azonban törvényszerűenmagával hozta az új típusú bűnelkövetési formák megjelenését, amelyek következtében a rendőrség olyan cselekményekkel találkozott, amelyekkel azelőtt jellemzően nem. Emellett az emberek, ha valamivel nem értettek egyet, akkor nemtetszésüknek hangot adtak, utcára vonultak, rövid időn belül tömegdemonstrációk alakultak ki. Továbbá a társadalomban a privatizáció révén jelentős tulajdonosváltás ment végbe, amely a rendőrség tekintetében a korábbi társadalmi tulajdon központi védelmének jelentős felszámolásához vezetett, és megjelentek, majd megerősödtek a magánbiztonsági szervek. Az addig ismeretlennek számító magánbiztonság átértékelődésére tehát szintén a gazdasági, társadalmi, tulajdoni viszonyokban, a vagyoni körülményekben bekövetkezett változások kapcsán került sor. Az átalakulás előtt álló rendőrség helyzetét ezen események, a költségvetési korlátozások és az elavult technikai ellátottság mellett tovább nehezítették. Alapvetően két irány mutatkozott a rendőrség átalakítását illetően. Az egyik álláspont képviselői szerint a rendőrséget decentralizálni kell, nagyobb beleszólást kell engedni a szervezet működésébe az önkormányzatoknak, vagy akár önkormányzati rendőrséget kell létrehozni. A másik nézőpont képviselői a centrális, központosított rendőrség mellett tették le a voksukat, amely 1920 óta jelen van és bizonyított hazánkban. Az 1990. évi kormányprogramban már centrális, egységes rendőrség megszervezéséről tesznek említést, végül ez utóbbi álláspont valósult meg.