Az elveszett Paradicsom keresése : Posztkeresztény válság vagy keresztény társadalom?

A tanulmány felidézi a keresztény vallás előtti ember találkozását a keresztény vallás tanításaival, majd nyomon követi a kereszténység gyengülésének okait, azaz a „természet Istenének” (deizmus) reneszánszát a filozófiában és a művészetekben. A keresztény szabadság a felvilágosodás korában még alkotóerő, azonban a vallással szembeni szekularizáció kísérlete is elindul, és két évszázadon át napjainkig bomlasztja a nyugati kultúra organikus szöveteit. A tudomány holtpontra jutott, mert továbbra sincs bizonyítéka az élet eredetére, és nincs válasza az emberi élet „céljára”. Kihalt-e az emberi közösség ösztönös igénye a transzcendens válaszokra? Kiégett és megérett-e a nyugati ember arra, hogy újra Istenben keresse a közösséget építő hitet és célokat? Elbukik-e a következő évtizedekben a szekularizált társadalom kísérlete? Elvesztik-e életképességüket a semleges társadalmak? Milyen lehet a kereszténység tézise és a szekularizáció antitézise nyomán születő 21. századi „szintézis”? Milyen jelek utalnak arra, hogy a nyugati kultúra közösségei megtalálják a keresztény vallás modern vagy posztmodern formáját? Következtetésünk, hogy a szekularizált szabadságeszmény és a politikai ideológiák sem tudtak, és a tudomány sem tudott közösségépítő és közösségmegtartó erővé válni. A vallási hagyomány mint közösségépítő erő és közösségi őskép tartósan nem helyettesíthető. Kétszáz év kétségbeesett útkeresés után a keresztény vallás újjászületése lehet a kiút a nyugati ember válságából. Napjainkban a konzervatív politika, benne a nemzetpolitika és a nemzeti valláspolitika erősödése is ebben a történelmi áramlásban értelmezhető. A konzervativizmus felismeri, hogy a jézusi tanítások, a keresztény istenelv 21. századi üzenetekkel újra felébresztheti az „örök igazságok” hitét, az elveszett Paradicsom keresését, és újra nagy közösségi erővé válhat.