A német páncélosfegyvernem megteremtése

Az I. világháború során a német szárazföldi haderő sem talált kiutat az állásháborúból. A német hátország képtelen volt megteremteni a harc folytatásához szükséges feltételeket, ami – egyebek mellett – szintén hozzájárult a végső vereséghez. Olyan eszközre volt tehát szükség, amely a jövőben garantálhatta egy gyors lefolyású hadjárat során a döntő sikert, és elkerülhetővé tette az anyagháborút. A német teoretikusok a harckocsik újszerű, korábbi sémáktól mentes alkalmazásában lelték meg a megoldást, így az 1920-as és 1930-as években jelentős elméleti, valamint gyakorlati kutatásokat, fejlesztéseket végeztek, amelyeknek eredményeként egy olyan új típusú fegyvernemet sikerült létrehozni, amely a maga időszakában egyedülállóan magas színvonalú volt, és lehetővé tette Németország számára a hatalmas kezdeti sikereket.