Cianobaktérium-toxinokra vonatkozó hazai és nemzetközi előírások, különös tekintettel a Balatonra mint ivóvízbázisra

A 2020 decemberében kihirdetett új 2020/2184/EU irányelv az ivóvíz minőségére vonatkozóan több új előírás között a cianobaktérium-toxinokra vonatkozó szabályozást is tartalmaz. Jelen tanulmány célja összefoglalni a cianobaktériumok és az algavirágzás ivóvíz-szolgáltatásra gyakorolt hatásaival kapcsolatos műszaki-tudományos ismereteket, és ezek tükrében, más országokban alkalmazott előírásokkal összehasonlítva elemezni a hazai hiányosságokat és megoldási lehetőségeket. Bár a Balaton vízminősége az ezredforduló után javult, a szélsőségesebb környezeti feltételek között időszakosan előforduló algavirágzások ráirányították a figyelmet arra, hogy a probléma máig fennáll és fennállhat jövőben is. A nemzetközi szakirodalomban közölt adatok és a balatoni felszíni vízbeszerzés helyzetét vizsgálva megállapítható, hogy az EU-s és a hazai szabályozás részletességében elmarad egyes országokétól, ahol a cianobaktériumok problémája fokozottan fennáll. Ellenben a magyarországi viszonyok várhatóan nem fogják indokolni az előírások szigorítását, a szakszerű üzemeltetési kultúra és a jövőbeni vízgazdálkodási fejlesztések miatt, amelyek a probléma kiváltó okát megszüntetik azzal, hogy ivóvíztermelésre nem a cianobaktériumok megjelenésének kitett felszíni vizet használjuk fel.