A gyermek a természetben. A fürdés és a víz motívuma a 19. század második felének, illetve a Szolnoki Művésztelep néhány alkotójának gyermekábrázolásain

Jelen tanulmány célja, hogy a realizmus, a klasszikus modernség és a Szolnoki Művésztelep köréből hozott képzőművészeti példákon keresztül rámutasson a gyermek-természet kapcsolat különböző mintázataira a 19. sz. második felének festészete tárgykörén belül. Célom továbbá a képeken tükröződő gyermekszemléleti elemek feltárása, értelmezése, az áttételes pedagógiatörténeti hatások kimutatása. Mindehhez roppant sokrétű kutatás-módszertani repertoár áll rendelkezésre, jelen tanulmányban az ikonográfia-ikonológia, a hermeneutika és a társadalomtörténeti megközelítés jegyei érvényesülnek a leghatározottabban, továbbá hangsúlyosan jelenik meg a motívumtörténeti megközelítés. A vizsgált alkotásokat elemezve megállapítottam, hogy a víz és a fürdés motívuma különböző társadalmi jelentésekkel kapcsolódik össze, az evilági életbe való bevezetés deszakralizált létmetaforájaként ugyanúgy megjelenik e műveken, mint a gyermekkor biologikumával, a gyermeki funkciókkal és spontán kívánságokkal szembeni elfogadó, megértő nevelői attitűd kifejezőjeként, illetve a gyermeki öntevékenység, önkibontakoztatás elfogadásáról, a természetes fejlődésről szóló narratíva hordozójaként, ugyanakkor találkozunk a romantikus gyermekideológiát tükröző alkotással is. Mindazonáltal e műveken a természet és a gyermek között számos esetben organikus kapcsolat érzékelhető, elsősorban az adott képkoncepció sajátosságaiból fakadóan.