A kisgyermekkori elégedettség prediktív erejének longitudinális vizsgálata

A kvalitatív és kvantitatív integrált kutatási metódust választva – amelynek során folyamatosan reflektáltam a vizsgálat mozzanataira, állandó kontroll alatt tartva az adatfelvétel és az adatelemzés folyamatát – bíztam abban, hogy a vizsgálat révén eljuthatok az intézményváltás problémakör egy sajátos megközelítéséhez. Kutatási problémám vizsgálatához részben adaptálható eszközöket kerestem és egészítettem ki saját készítésűekkel. Ezek lehetőséget nyújtottak a feltételezett összefüggések egy kis mintán való kipróbálására, továbbá azok pontosítására. Miután az óvodában használni kívánt módszert elővizsgálat során kipróbáltam, elvégeztem az óvodai eszközök korrekcióját és kiegészítettem az óvodai vizsgálatot a diszkurzív interjú sajátos műfajával. Az iskolai vizsgálat részeként a longitudinális vizsgálatban részt vevő gyermekekről értékelést kértem az osztálytanítóktól, az attitűdméréshez pedig úgynevezett Likert-típusú skála készítésére vállalkoztam. Ahhoz pedig, hogy az óvodában és az iskolában nyert adatok értelmezhetőek, valamint egymással összehasonlíthatóak legyenek, elégedettségi szinteket és attitűdszinteket alakítottam ki. A tervezett kutatás főbb módszertani dilemmáinak (résztvevők életkorából eredő sajátosságok; adatok összehasonlíthatósága a longitudinális jellegből adódóan; szubjektivitás; anonimitás; „megfelelő-elvárt-kívánatos” válaszadás; nyelvi, nyelvszociológiai aspektus) számbavétele csak megerősített abban, hogy a kisgyermekkori vizsgálatok számos speciális nehézséggel járnak. Megalapozott az a vélekedés, miszerint a gyermekek, kiváltképp az óvodások véleményét direkt úton nehéz mérni. Ennek ellenére fontos a kisgyerekek vélekedéseinek, igényeinek, elvárásainak megismerése, kutatásom ezért a módszertani nehézségek figyelembevételével és egyben ezek ellenére tett kísérletet a gyermeki elégedettség és attitűd „mérésére”.