Blairtől Periklészhez : A politikai ítélőképesség kortárs realista felfogása és a „görög realisták”

A tanulmány a politikai ítélőképesség működését vizsgálja demokratikus környezetben, válságszituációkban, amellett érvelve, hogy a kortárs politikai realizmus legkidolgozottabb, Raymond Geuss nevéhez fűződő ítélőképesség-fogalma két ponton is módosításra szorul ahhoz, hogy egy ilyen elemzésre alkalmassá váljon. Ezen módosítások közül az első a célok és körülmények viszonyának leírása, a második pedig az ítélőképesség látásként való metaforizálása. A szöveg a politikai realizmus két antik görög klasszikusának, Arisztotelésznek és Thuküdidésznek a műveiből kiindulva kíséreli meg kiegészíteni az ítélőképesség Geuss-féle fogalmát, amellett érvelve, hogy a gyakorlati mérlegelés arisztotelészi sémája, illetve a tapogatózás metaforája segíthet megragadni az ítélőképesség válsághelyzetekben való működését. A szöveg a szerző reményei szerint tágabb relevanciával is bír, mivel a politikai moralizmus elleni vita középpontba helyezése helyett a pozitív, empirikus relevanciára is igényt tartó realista elemzés példáját szolgáltatja.