Gondolatok az euro magyarországi bevezetése időzítésének dilemmájáról

Magyarország az EU-csatlakozási szerződésben határidőhöz nem kötött kötelezettséget vállalt az euro bevezetésére. Nem az a kérdés tehát, hogy bevezetjük-e, hanem hogy mikor és milyen feltételek játszanak szerepet a döntésben. Az elmúlt évek fejleményei igazolják az euro rendszerének válságállóságát, ugyanakkor arra intenek, hogy az euro önmagában nem garantálja a fenntartható konvergenciát. Nemcsak a csatlakozás, de a tagsággal járó jogok és kötelezettségek is sokat változtak, és ezek a változások nem fejeződtek be. Vannak példák euro nélküli sikeres gazdaságpolitikákra és euro melletti növekedési elakadásokra. Egy olyan területet sikerült azonosítani, ahol kétségtelenek a tagság előnyei: ez a hozamkülönbség. A mostani nemzetközi környezetben ennek fontossága messze elmarad a korábbiakhoz képest, de ez a helyzet, nem tudni, meddig tart. Ezért a magyar stratégia célkeresztjébe ne az euro bevezetését állítsuk, hanem a fenntartható felzárkózást. Ha képesek vagyunk az államháztartási hiány és az adósság határozott ütemű visszafordítására és alacsonyan tartására, akkor a stratégiai cél érdekében érdemes lenne megvárni az euróval kapcsolatos fejlődési irány körvonalazódását és a felzárkózás folytatását. Ha erre nem látunk esélyt, akkor érdemes a nagyobb biztonságot, de autonóm manőverezésre kisebb mozgásteret kínáló, mielőbbi euro-csatlakozás opcióját választani.