kellékszavatosság és jótállás szabályozásának történeti áttekintése

A kellékszavatosság és a jótállás a polgári jog klasszikus jogintézményei, és a fogyasztóvédelmi jog területén is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Jelen tanulmány alapvetően ezen jogintézmények magyarországi szabályozási rendszerét tekinti át. A vizsgálat a 20. század elején kidolgozott, de hatályba nem lépett magánjogi kódextervezetekkel veszi kezdetét, majd a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. és 2013. évi V. törvények releváns rendelkezéseit veszi górcső alá, ugyanakkor nem terjed ki az alacsonyabb szintű jogszabályok, például a „kötelező jótállásról” szóló kormányrendeletek rendelkezéseinek vizsgálatára sem. A tanulmány alapvetően a hazánkban alkalmazott szabályozási modellek sajátosságainak, esetleges hiányosságainak, hibáinak a feltárására koncentrál, illetve igyekszik megtalálni azokat a fordulópontokat, és a fordulópontokhoz kapcsolódó jogpolitikai indokokat, amelyek jelentős változásokat hoztak a jogintézmények életében. Ezen gondolatmenet alapján a dolgozatban a következő tematika figyelhető meg. Az első nagy szerkezeti elemet az 1900-as, 1913-as és 1928-as magánjogi kódextervezetek ismertetése teszi ki, mely tervezetek jelentős hasonlóságot mutattak a „dolog hiányaiért való felelősség” és a jótállás tekintetében. Ezt követően az 1959. évi IV. törvény bemutatás következik, mely jogszabály – hosszan fennálló hatálya alatt - mindössze kétszer - 1977-ben és az uniós jogharmonizáció nyomán 2003-ban – esett át a jogintézmények szempontjából lényeges változásokon. Végezetül a jelenleg hatályos törvénykönyvünk szabályrendszerének áttekintésére kerül sor, mely jogszabály hozott ugyan néhány újdonságot a vizsgált téma szempontjából, ugyanakkor mivel a  jogharmonizáció alapját képező uniós jogszabályok a törvénykönyv hatályba lépése előtt nem változtak, így a jogintézmények nagy mértékű, jelentős változásokat igénylő reformja sem volt indokolt.