Okos városok: a dekonstrukciótól a hiperkonstrukcióig

Az okos város (smart city) elképesztően expanzív fogalommá lett, a jelentések szigorú rendjére épülő tudománynak pedig határozott viszonyt kell kialakítani a saját módszertani fundamentumainak egy részét cseppfolyósítani kezdő közbeszédhez. Egy jól irányzott dekonstrukciós erőfeszítés megnyithatja az utat ahhoz, hogy újra egyesíteni lehessen a különböző fogalomhasználati regisztereket. Ehhez a tanulmány elsőként rendszerezi, milyen kritikai mozzanatokat azonosított eddig a szakirodalom. Jelesül: centralizáció-pártiság, technológiai determinizmus, univerzalizmus, nagyváros-központúság, üzlet-vezéreltség. Az okos várossal foglalkozó szakmai-tudományos háttérmunka egyoldalúsága, az okos város programok egyenlőtlenség-fokozó hatása, a polgárok ellenőrzésének magasabb szintje, a sebezhetőség növekedése, az automatikusan adaptált megoldások miatt csökkenő lakossági aktivitás. A hiperkonstrukció újrarendezi az okos város irodalomban használt tipikus attributumokat, ám ezeket a ’jó város’ elvárt jellegzetességeként (rekvizitumaként) normatívan kezeli, és rendezi tíz csoportba: Alkalmazkodó/öngyógyító/érző/válaszképes, Fenntartható/zöld/öko-/permakulturális, Egészséges, Biztonságos, Kreatív/innovatív, Együttműködő/részvételen alapuló, Inkluzív/egyenlő/igazságos, Nyílt/átlátható, Multikulturális/kevert, Összekötött/Hálózatba kapcsolt. --- Smart cities: from deconstruction to hyperconstruction The paper provides a systematic overview of the critical literature of the smart city, identifying ten aspects, which require conceptual deconstruction: centralization, technological determinism, universalism, big city focus, business-driven reflexes, bias of the scientific-professional background work, growing inequality, higher level of surveillance and vulnerability, and the danger of weakening citizen activity, thanks to the automatically adapted solutions. As a part of the other side, i.e. hyperconstruction, we rearrange the usual attributes of smart city literature normatively, into a new framework, as “ten requisites of a good city”. They are: Resilient/Adaptive/Responsive/Sentient (1) Green/Eco/Sustainable (2) Creative/Innovative (3) Cooperative/Participative (4) Inclusive/Equal/Fair (5), Open/Transparent (6), Multicultural/Mongrel (7), Healthy (8), Safe (9), Connected/Interoperative/Networked (10).