Oktatáspolitikai irányváltás a Szovjetunióban: egy iskolareform anatómiája (1958)

Kulcsszavak: államszocializmus, 1958-as iskolareform, szovjet döntéshozatali mechanizmusAz államszocialista berendezkedés közoktatást érintő legjelentősebb átalakítási kísérlete 1958-ban kezdődött meg a Szovjetunióban, majd az egész keleti blokkon végigsöpört, melyhez a mintát az írásomban bemutatott folyamat adta. A kísérlet a hatvanas évek közepére, végére megbukott, azóta sem született átfogó, kritikai megközelítése a témának – ez persze a szocialista pedagógia jelentős részére igaz. Az iskolareformként definiált változtatásokat a politechnika, a munkára nevelés és gyakorlati oktatás jelszavai határozták meg, napjainkban is releváns kérdéseket felvetve, mint például az általános- és szakképzés viszonya, a korszerű műveltség mibenléte, vagy iskola és élet kapcsolata.Tanulmányom a szovjet döntéshozatali mechanizmus, a különböző érdekcsoportok artikulálódó igényeit elemzi, melyek egy szimulált, kontrollált nyilvánosság kontextusában jelentek meg. A Hruscsov által kezdeményezett új szakasz tudatosan vont be szakértőket a tervezésbe, előkészítésbe, mellyel megosztotta a felelősséget, felmérte és leszerelte a lehetséges ellenvetéseket, valamint „megdolgozta” a közvéleményt, lefordítva a gyakorlat nyelvére a tennivalókat. Az ideológia és a pártirányítás primátusa nem kérdőjeleződött meg, de a döntéshozatal módosult a sztálini időszakhoz képest. A változtatás igényének felmerülése zonban Sztálin utolsó éveihez köthető, ezért innen kell kezdeni az elemzést.