Társasági adó – új paradigmára van szükség! – I.

Mióta a társasági adó intézménye létezik, nehezen megoldható feladatot jelent a társasági adó alapjának egzakt meghatározása. Amíg az államok a lehető legnagyobb, az adóalanyok a lehető legkisebb adóalapban érdekeltek. Az adóalap meghatározásának nemzeti és nemzetek feletti szabályai irreális gyakorisággal módosulnak, betartásuk csaknem lehetetlen, ezért állandósulni látszanak a konfliktusok az országok, valamint a vállalatok és az adóhivatalok között a fizetendő társasági adóval összefüggésben. A transz- és multinacionális vállalatok térnyerésével pedig kimutathatók a társasági adóval kapcsolatos agresszív adótervezésre, a burkolt adóelkerülésre irányuló erőfeszítések is. A nemzeti kormányok két- és többoldalú szerződésekkel próbálják ennek elejét venni, de a közelmúltban leleplezett, több milliárd euró/dollár nagyságrendű társasági adóügyek verdiktjei azt igazolják, hogy ezek nem bírnak elrettentő erővel, vagyis az eddig megtett intézkedések koránt sem elégségesek az adóelkerülések megakadályozására. Kutatási hipotézisemben azt állítom, hogy a társasági adó mai formájában nemzeti és globális szinten is fenntarthatatlan a bonyolult rendszere és manipulálhatósága miatt, valamintjelentős makro- és mikroszintű implicit költségei következtében. Ezt követően javaslatot teszek egy olyan hozzáadott érték alapú új adóra és adókulcsra, mellyel a megszüntetésre kerülő társasági adó miatt kieső államháztartási bevétel ekvivalens és esszenciálisan letisztult módon pótolható. Ezután elvégzem a javaslatom szerinti új adónem tesztjét az Európai Unió országainak hozzáadottérték-adatai alapján. Végül bemutatom a társasági adót helyettesítő új globális adó területi elvét és hozzájárulását a nemzeti közteherviseléshez. Journal of Economic Literature (JEL) kódok: C53, E62, H24, K34