Trendek és tendenciák a magyarországi állami egyetemek HR-rendszereinek továbbfejlesztése területén

Az elmúlt években elfogadottá vált, hogy a szervezetek sikerességében, illetve a hazai és nemzetközi versenyképesség megőrzésében és fejlesztésében a hagyományos sikertényezők mellett egyre fontosabb szerepet játszik az emberi erőforrások menedzselése (HRM/HR) (Gordon – Whitchurch 2007). A fejlett világ országaiban – főleg az angolszász „pionírok” esetében – a közszféra (beleértve az egyetemeket is) messze maga mögött hagyta a normatív jellegű, a formális szabályozáson alapuló „bürokratikus-rendészeti, taylori” rendszert (Karoliny et al. 2003). A 70-es évektől jelentek meg az üzleti megoldások mindenhatóságát és a hatékonyságot hirdető „új közszféramenedzsment” (New Public Management, NPM) modell képviselői, és az 1980-as évek elején elkezdték a széles körű reformprogramok megvalósítását. E törekvések olyan modellt és tapasztalatot nyújtottak, amelyek alkalmazhatók voltak Európa átalakuló országaiban, beleértve hazánkat is. A leírtakhoz kapcsolódva arra vállalkoztunk, hogy – a teljesség igénye nélkül, a szakirodalmi források és tizenegy hazai egyetem gyakorlata alapján – áttekintsük a HR helyzetének átalakulását és modernizációjának lehetőségeit ezen a területen. Journal of Economic Literature (JEL) kód: I21; H19; M52;M53;M54