A sókoncentráció csökkentés lehetőségének vizsgálata egy magyar vízfolyás példáján

A Ph.D. tanulmányok keretében végzett kutatás egyik célja a Kösely vízfolyás és mellékágai sótartalommal összefüggő minőségének vizsgálata, valamint annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy magas sótartalom esetében hígítással elérhető-e az előírt minőség. A meglévő-, korábban született adatok gyűjtése mellett sor került egy tizenegy helyszínen huszonnyolc alkalommal végzett fajlagos elektromos vezetőképesség mérésre. A mérési adatok egész évben és az összes vízfolyás szakaszon meghaladták a Víz Keretirányelvben rögzített és az öntözővízre vonatkozó elvárások szerinti tűrhető minőséghez tartozó határértéket. A tanulmányban közzéteszem ezeket az eredményeket, valamint a hatóságok által korábbi években – időben és térben is ritkábban - végzett mérések összesített eredményeit is. Összegyűjtöttem és elemeztem a speciális vízminőségi problémát okozó lehetséges antropogén vízhasználatokra vonatkozó mennyiségi- és minőségi adatokat és ennek eredményét is közzéteszem ebben a tanulmányban. Mivel a kritikus komponenst konzervatív anyag okozza, a számításokhoz a tömegmegmaradás elvét alkalmazó egyszerű hígulási egyenletet használtam. A számítások célja volt meghatározni azon vízfolyás szakaszokat, amelyeken a vízszállító kapacitás figyelembevétele mellett lehetséges a megfelelő vízminőség eléréséhez szükséges mértékű hígítás megvalósítása. Az eredményekből arra következtettem, hogy a vízhasználatok jelenlegi gyakorlata mellett hígítással nem lehetséges elérni a megfelelő vízminőséget, ezért csak a sóterhelés csökkentése jelenthet megoldást.