A sokkterjedés szerkezeti jellemzőinek változásai a fejlett gazdaságok között

A globalizálódó világgazdaság a válságok terjedése szempontjából azt a kockázatot rejti, hogy a több dimenzió mentén szorosan összekapcsolódó régiók, nemzetgazdaságok sérülékenyebbé válnak a lokálisan jelentkező válságtünetekkel szemben: a sűrűbb gazdasági kapcsolatrendszer a különböző zavarok gyorsabb terjedéséhez vezet. Az utóbbi időben egyre népszerűbb hálózatelemzés hasznos eszköz lehet e kapcsolatrendszer feltérképezésében, annak különböző jelenségekre gyakorolt hatásának megismerésében. A kapcsolatok feltérképezhetők az egyes országok gazdasági idősorai szinkronizáltságának vizsgálatával. Korábbi elemzések e szinkronizáltság növekedését diagnosztizálják, kiemelve, hogy két ok állhat a háttérben: 1. a világgazdaság nagy részét érintőglobális sokkok gyakoribbá válása vagy 2. a gazdasági szereplők viszonyrendszerének átrendeződése. A szerzők a világgazdaság 25 országának kapcsolatrendszerét térképezik fel a bruttó hazai termék (gross domestic product, GDP) növekedési ütemeinek együttmozgásán keresztül, 1961 és 2019 közötti negyedéves bontású adatokon. Az országok közötti hálózati kapcsolatokat páronkénti korrelációt és Granger-okságot tesztelő eljárásokkal definiálják, majd az ezekből felépített hálózatok szerkezetét, annak változását elemzik standard hálózati mutatók segítségével. Eredményeik szerint a sokkok országok közötti terjedésének jelentős átrendeződése figyelhető meg a nagyobb válságok – elsősorban a 2008-as válság – során. Mindez azt a hipotézist támasztja alá, hogy a szinkronizáltság növekedése mögött az integráltság fokának aszimmetrikus változása, így a bilaterális viszonyrendszerek átrendeződése áll.