AZ EMLÉKEZÉSTŐL AZ ELBESZÉLÉSIG

Ebben a tanulmányban Nádas Péter Világló részletek című művének köztes tereit vizsgálom, pontosabban az elbeszélő én tudatmozgásának irányait próbálom feltárni. A tanulmány első részében azt igyekszem átlátni, hogy az elbeszélő hogyan lép át a jelent közvetlenül érzékelő tudat határán, hogyan talál rá a múlt emlékeire, illetve azt, hogy miként képes a saját belső utazását tárgyilagosan megfigyelni és rögzíteni. A tanulmány második részében az a kérdés is felmerül, hogy az elbeszélő hogyan lép túl saját szubjektív élményein, és hogyan jut el olyan világtapasztalatokhoz, melyek nem az ő közvetlen megismerésének részei. A második részben tehát azt szeretném nyomon követni, hogy az elbeszélő – mellőzve a fikció és a képzelet eszközeit – hogyan jut el a közös történetekig, hogyan lépi át azt a köztes teret, melyet a megismerésre törekvő elme az én és a te, az én és a másik világa között óhatatlanul érzékel.