A NYELV MINT A POSZTKOLONIÁLIS MÁSSÁG ELEME

A dolgozat célja a posztkoloniális elméletekből ismeretes Másság fogalmán keresztül bemutatni és megmagyarázni a vajdasági, kisebbségi magyar hallgatók és tanárok többségi (szerb) nyelvvel kapcsolatos nehézségeit Szerbia felsőoktatási rendszerében. A dolgozat harmincegy magyar tanárral és hallgatóval (nőkkel és férfiakkal) készített félig strukturált interjún alapszik, akik az Újvidéki Egyetemen tanultak, illetve az Újvidéki Egyetemen és a Belgrádi Egyetemen oktattak vagy kutatóként dolgoztak. A kisebbségi nők és férfiak narratíváikban a Másságukat tárják fel és magyarázzák, rejtegetik, vagy éppen előtérbe helyezik. A dolgozat rávilágít arra, hogyan alakul át a kisebbséginyelv-tudás, amely kezdetben hátrányt jelent, a későbbiekben viszont előnyként szolgál a tanulmányok elvégzése során és az egyetemi karrierben is. A Másság fogalmán keresztül a dolgozat arra válaszol, hogyan látják önmagukat a kisebbségi nők és férfiak, hallgatók és egyetemi alkalmazottak, illetve hogyan tudnak maguknak a Másságukból előnyt kovácsolni, vagy éppen fátumként tekinteni a hátrányos helyzetükre.