Open AccessA VERS SZEMFEDELE
Author(s) -
Kinga Samu-Koncsos,
János Samu
Publication year - 2019
Publication title -
hungarológiai közlemények
Language(s) - Hungarian
Resource type - Journals
eISSN - 2406-3266
pISSN - 0350-2430
DOI - 10.19090/hk.2019.2.116-125
Subject(s) - theology , hum , art , philosophy , art history , performance art
Nemes Nagy Ágnes kései költészetét a kristevai értelemben vett abjekt-tapasztalat elfe(le)désének lehetetlen vágya hajtja vissza a különbség felmerülésének mint a jelölés és az én lehetőségi feltételének határpillanatához. Míg a Hó a nem-énként létrejövő szubjektumot majd-nem-énné írja, a posztumusz Eső, hó (dalmát kutyák?) gőzölögnek tárgyias tanúságtételében a nem-én üres vászna iránti vágy (a folyamatos önfeledés megtisztulási szertartásai) a másikért való gyászviseléssel azonosul: a narcisztikus vetítővászon megtisztításának kudarcában voltaképpen a hiányzó másik/Másik szemfedelének konzerválása érhető tetten. Ilyen értelemben a tárgyias költészet gyengeségét és erejét mutatja e végső mozdulat, a tanúságtétel képtelenségét, ami maga a tanúságtétel. Az elemzés elméleti fölvetéseit főként Julia Kristeva, Cynthia Chase, illetve Georges Didi-Huberman szubjektum- és művészetfilozófiai írásai motiválják.