A PSYCHÉ ÉS A TÜKÖR

Az államszocializmus színházi keretein kívül működő avantgárd színház a realizmus konstrukciójával éppúgy szembenéz, mint a hivatalos közegben alkotók. Tanulmányomban a valóság, a realizmus, a tükrözés szavakkal jelzett nyelvi auto- és sematizmust Derrida és Gaál filozófiai és színházi alkotásainak összevetésével vizsgálom. Közhely, hogy a színházi kommunikáció a l’Autre fogalmát gyakran az artaud-i Double jelenségéhez társítja, miként a színészt a szerephez, az átváltozást az alakításhoz, a karaktert a személyiséghez, az ismétlést az azonossághoz stb., míg a helyzetbe lépés és visszalépés mozgásban lévő, alakuló határait szokatlanul erős szabályokhoz köti. Úgy vélem, igazi inventaire áll elénk Gaál Erzsébet 1989-es Nádas-bemutatójával, mely a rendszerváltás pillanatának határátlépő karakterét a Mást konstruáló, a Másikat megmutató, Hasonmást kereső és állító alkotó fölfedező gesztusával tárja elénk.