KUNCZ ALADÁR FEKETE KOLOSTOR CÍMŰ REGÉNYE AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚT TEMATIZÁLÓ MAGYAR REGÉNYEK KONTEXTUSÁBAN

Kuncz Aladár 1931-ben megjelent Fekete kolostor című regénye az első világháború eseményeit tematizáló irodalmi művek második csoportjába, azoknak a regényeknek a  körébe tartozik, amelyek az autentikus közelmúlt történelmi eseményeit az idő múlásával létrejött másfél évtizedes rálátási távlat perspektívájából ábrázolták. Ilyen értelemben az európai és a magyar irodalom kontextusában is vizsgálható és értelmezhető: feltárulnak megegyező, illetve az adott műfaji sortól elkülönülő és eltávolító vonásai. A korszak magyar irodalma vonzatkörében legtöbbször Markovits Rodion Szibériai garnizon (1928) és Aranyvonat (1929) című regényeivel kerül összevetésre, míg a jugoszláviai/vajdasági magyar irodalomban – több más, kevésbé markáns, vagy csak részben első világháborús prózamű mellett –  Darvas Gábor „Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam…” (1930), Munk Artúr A nagy káder (1929) és Szabó István – Andrée Dezső: Egy legionista naplója (1931) című regényei összefüggésében értelmezhető. A kutatás előfeltételezése, hogy a Fekete kolostor nagyobb részt eltér, s új regénysort kezdeményez a magyar irodalom alakulástörténetében: az internálótáborok világát megjelenítő magyar (tábor)regények sorába illeszkedik. A jelölt regénytípus  vonzatköreiben való vizsgálata ugyanakkor rámutat a korszak, a múlt század húszas éveinek végén kibontakozó irodalompolitikai erővonalak alakulására, illetve a kisebbségi irodalmak konstituálódásának szinkron folyamataira is. A dolgozat az összevető vizsgálatok eredményeit mutatja be.