MAGYAR SPORTPOLITIKA LEGFŐBB JELLEMZŐI, INTÉZKEDÉSEI 1945-TŐL KEZDŐDŐEN A RENDSZERVÁLTÁSIG ÉS NAPJAINKIG, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A LABDARÚGÁS SPORTÁGÁRA

Jelen elméleti jellegű tanulmányunk célkitűzése, hogy felderítse és bemutassa a magyar sporton és a labdarúgáson belül végbemenő sportpolitikai intézkedéseket és piacosítási folyamatokat, amely a neoliberális gondolkodás egyik eredményeképpen indult be és ment végbe hazánkban a rendszerváltástól kezdődően. A dolgozatunkban ezeket a lehetséges kiváltó okokat vesszük górcső alá az ebben a témában született kutatási eredmények és tanulmányok alapján. Célunk, hogy 1945-től kezdődően keressük azokat a kiváltó eseményeket, amelyek a sportpolitikai folyamatok változásaihoz, esetleges paradigmaváltásához vezethettek. Célunk még, hogy kiemelten a labdarúgás sportágát sportpolitikai vizsgálódás alá vessük és kapcsolódási pontokat keressünk a labdarúgó akadémiákkal összefüggésben. A tanulmányunk több fejezetből épül fel. Az első fő részben a magyar sport helyzetét tekintettük át a sportpolitikai változások tükrében 1945-től kezdődően egészen a rendszerváltozásig, illetve az azt követő évekig. A második fő fejezetben a labdarúgással kapcsolatos legfőbb sportpolitikai intézkedéseket és az ezzel járó változásokat tekintettük át ugyanezen korszakot vizsgálva. Ennek a fejezetnek a harmadik alegységében, külön alfejezetben tárgyaltuk a labdarúgó akadémiákkal kapcsolatos legfőbb politikai változásokat.  Kutatásunk eredményeképpen kiderült, hogy a szocialista rendszert befejező rendszerváltás jelensége markáns politikai változásokat hozott mind a sport, mind pedig szűkebb értelemben a labdarúgás sportágán belül. A legfőbb változásként a piacosodási folyamat emelhető ki, amellyel hazánk labdarúgása a nyugati minták követésének irányába indult. A labdarúgó akadémiák széleskörű elterjedése politikai döntések eredményeként határozható meg, azonban hiába működnek közel már 17 éve hazánkban, mégsem tudják határozottan igazolni a létjogosultságukat.