Az Ezüst Generáció a munkaerőpiacon

Az idősödő társadalom munkaerőpiaci kihívásainak vizsgálata a nemzetközi és hazai szakirodalom egyik központi témája napjainkban. Az eddigi kutatások a legtöbb esetben az 55–65 évesek munkaerőpiaci jelenlétét elemezték. A nyugdíjkorhatár Európa számos országában napirenden lévő kiterjesztése miatt azonban a 65+ generáció munkavállalási képessége és hajlandósága is kulcskérdéssé vált. A Hajdú-Bihar megyében készültkérdőíves kutatásunk (N=2625, többlépcsős valószínűségi minta) erre a munkaerőpiaci szempontból viszonylag kevéssé kutatott generációra fókuszál. Vizsgálja a formális és informális munkaerőpiacon való szerepvállalást, a 65+ generáció időgazdálkodását és munkavállalását meghatározó tényezőket. Az elemzés során megállapítottuk, hogy a vizsgált célcsoport a formális gazdaságban igen alacsony arányban vesz rész (2,7%) és döntő többségük (93%) az informális gazdaságban sem vállal jövedelemszerző tevékenységet. A minta 68,7%-a esetében azonban olyan költséget kiváltó tevékenységet azonosíthatunk, amelyet kifejezett munkavégzésnek tekinthetünk. Az Ezüst Generáció tagjai tehát lényegesen nagyobb arányban végeznek munkát, mint ami a hivatalos foglalkoztatási statisztikákból kiolvasható. A nyílt munkaerőpiaci szerepvállalást elsődlegesen nem az életkor akadályozza, hanem az iskolai végzettség és az egészségi állapot. Kutatásaink szerint a 65+ generáció munkavállalására azonban a szocio-demográfiai tényezők mellett nagy hatással van az anyagi kényszerek hiánya és az ageizmus is. A megkérdezettek 99,2%-a rendelkezik az egzisztenciát biztosító transzferjövedelemmel, így körükben nincs anyagi kényszer a nyílt munkaerőpiacra való visszalépésre. Mindemellett az időskorúak munkavégzésével kapcsolatos, széles körben elterjedt sztereotípiák a 65+ generációkörében is erősen élnek (interiorizált ageizmus) és jelentősen csökkentik a munkavállalásra irányuló motivációt a formális gazdaságban a generáció munkaképes tagjai körében is.