Potenciálisan inváziós fás szárú fajok terjedésének vizsgálata dunántúli botanikus kertekben és arborétumokban

A hazai botanikus kertek, arborétumok potenciális forrásai lehetnek egyes növényfajok kivadulásának, melyek később meghonosodhatnak vagy invázióssá válhatnak. A kivadult fajok hatékony kompetíciós képességük révén veszélyt jelenthetnek a hazai flórára, ezért rendkívül fontos a potenciális veszélyt jelentő fajok vizsgálata, terjedésük, kivadulásuk korai észlelése, valamint kivadulásuk esetén a gyors reakció a fajok további terjedésének megakadályozására. A kutatás célja tizenkét dunántúli élőnövény-gyűjtemény potenciálisan inváziós fásszárú fajainak vizsgálata és a figyelem ráirányítása azon fajokra, melyek a botanikus kertekben, arborétumokban terjedésnek indultak, valószínűsíthetően kivadulásra képesek. A terepi felvételezés és kérdőíves felmérés eredményei alapján a kiválasztott élőnövény-gyűjteményben összesen huszonnyolc faj vizsgálatára került sor. A kertek többségében átlagosan 4 faj terjedése volt tapasztalható, egynél 13 ilyen faj is akadt, míg 4 gyűjteményben egy sem. A vizsgált fajok közül a legtöbb esetben a kaukázusi szárnyasdió (Pterocarya fraxinifolia) spontán terjedését tapasztaltuk: öt különböző kertben is volt erre példa. Ezt követte a kékeslevelű botnád (Phyllostachys viridiglaucescens), a kanadai vasfa (Gymnocladus dioica), a fekete dió (Juglans nigra) és a kínai papíreper (Broussonetia papyrifera) egyaránt 3 előfordulással. Az anyanövénytől legmesszebbre, mintegy 40 méterre, a tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) terjedt; legnagyobb borítást pedig a legyezős törpebambusz (Sasa palmata) ért el. A kutatás során tapasztaltak alapján fontos lenne kockázatelemzést végezni a különböző élőnövény-gyűjteményekben, a potenciálisan inváziós fajok nyomon követésének érdekében.