Szétfejlődés vagy útfüggőség? Trianon hatásai a fejlettség földrajzi különbségeire a történeti Esztergom és Komárom vármegyék területén.

Tanulmányomban a történeti Esztergom és Komárom vármegyék területi különbségeinek 1910 és 1941 között lezajlott változásait vizsgáltam települési léptéken, a történeti földrajz kvantitatív módszerei segítségével. A területnek a Duna bal partján található részén 1919 és 1938 között a Csehszlovák állam szándékai alakították a helyi társadalmak körülményeit. Ezen a területen fontos esemény volt a csehszlovák földosztás, amely egyben az utódállam nemzetiségi politikájának részét is képezte, így kiemelt figyelmet szenteltem a földműves népesség helyzetének, a birtokviszonyok alakulásának. Az 1910-re és 1938/1941-re elvégzett számítások alapján a fejlettség komplex mutatói a korszakban elsősorban a népesség foglalkozási szektorok szerinti megoszlása mentén differenciálódtak, így a tartósan fejlett területek a történeti vármegyéknek a bányászati tevékenység által jellemzett települései, valamint a városok voltak. Amíg az első világháború előtt a fejlettségi rangsor végén zömmel a Duna bal partján fekvő települések voltak, addig az első (1919 és 1938 közötti) csehszlovák korszak végére ezeken a területek számos település előbbre lépett a rangsorban. Ezek főleg olyan települések, ahol az első világháború előtt a mezőgazdasági keresők több mint kétharmada cseléd, vagy mezőgazdasági munkás volt, azonban az első bécsi döntés idejére arányuk 50% környékére, vagy az alá csökkent. Mindeközben a történeti Komárom vármegye északkeleti része, valamint a Kelet-Csallóköz és a vármegye déli része tartósan alacsonyabb fejlettségű területnek számított a vizsgált területen belül. Ennek alapján az elemzett három évtizedben nem beszélhetünk a terület Duna bal és jobb partán fekvő településeinek szétfejlődéséről, hiszen sokkal erősebb volt a népesség foglalkozási megoszlása által meghatározott útfüggőség, amely inkább egy keleti-nyugati kettősséggel jellemezhető.