Közép-Ázsia közlekedése: nagyra törő tervek, kevés fejlődés

A Szovjetunió összeomlását követően a közép-ázsiai térségben a határok meghúzása komoly, máig tartó feszültségeket okozott. A rendszerváltás a gazdaságok erőteljes visszaesésével járt, jelentős társadalmi kihatásokkal és a szállítási igények drasztikus csökkenésével. A közép-ázsiai, ma már 70 milliós lakosságú térségben öt állam jött létre 1993-ban. A függetlenséggel új gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat kellett keresni, amelyekhez új közlekedési infrastruktúrára is szükség volt. A kicsi és szétszórt lakossághoz új közlekedési kapcsolatok építése nehéz feladat egy olyan térségben, ahol óriásiak a távolságok és a délkeleti részen jelentősek a természeti akadályok, valamint a közlekedési és logisztikai rendszer nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony színvonalú. Fontos kérdés, hogy mennyire tudott ez a térség a világgazdaságba integrálódni. A térség fejlesztésére több kezdeményezés is született, több esetben a külső partnerek kezdeményezésére és nem a térség országainak együttműködésével. Cikkemben azt vizsgálom, hogy milyen változások történtek a térség közlekedési infrastruktúrájában, tudott-e ez a megváltozott gazdasági helyzethez alkalmazkodni, illetve mely fejlesztési kezdeményezések értek el hosszabb távon is jelentős hatást.