A magyar városhálózat stabilitása és változása

A települések innovációs képességének vizsgálatáról számos hazai munka számolt be az elmúlt közel húsz év során. Ezek közül alig találkozhatunk komplex, a magyar városhálózat teljes egészére kiterjedő vizsgálatokkal. Ennek fontosságától nem tekinthetünk el, hiszen az elemzés során kapott eredmények alapot jelenthetnek különböző, a városhálózat sajátos jellege alapján meghatározott stratégiák kidolgozására.Tanulmányunk alapját egy 2005-ös innovációspotenciál-vizsgálat jelenti, melynek módszertanát megtartva tárjuk fel a hazai városhálózat tagozódását, az egyedi változók öt különböző dimenzióba történő rendezésével. Az öt főkomponens a következő: gazdaság, iskolázottság és menedzsment, társadalmi aktivitás, humánerőforrás, innováció.A módszer lehetőséget adott arra, hogy felderítsük a városhálózat belső differenciáltságát, illetve a dimenziók mentén betekintést nyerünk abba, hogy a városhálózat csoportjai milyen mértékű innovációs képességgel rendelkeznek. A főkomponenseket 327 város adatainak figyelembevételével alakítottuk ki, ebben nem szerepelnek Budapest, valamint a 2013 júliusában városi rangot elnyert 18 város mutatói.A kapott eredmények arról is tanúskodnak, hogy a területi egyenlőtlenség tovább növekszik. A városok közötti különbségek mérséklődtek, azonban az egyes dimenziók közötti szakadék tovább nőtt. A jól teljesítő városok esetében sem feltétlenül találkozik a gazdasági és innovációs potenciál.