A térértelmezés néhány problémája, szempontjainak sokfélesége

A szerteágazó témakörhöz a szerző a magyar és angol nyelvűeken kívül számos olyan német nyelvű (Magyarországon nem vagy alig ismert) munkából is merített, melyekre a földrajzi megközelítés a jellemző, míg a regionális tudomány egyéb irányzataira nem tér ki. A szerző szerint természettudományi, illetve földrajzi szempontból elfogadhatatlan a tér dualitásának tagadása, az egyoldalú antropocentrikus szemlélet, mely szerint a tér csupán emberi konstrukció. A fizikai tér az antropozoikum előtt is létezett és nem szűnik meg a posztantropozoikumban sem. A hazai térelméleti kutatásnak nem a létszám az igazi problémája, hanem a nem európai kultúrák kutatási eredményeinek integrálatlansága. Globálisan már a tér iránti érdeklődés reneszánszáról beszélhetünk, nem utolsósorban a távolság relativizálódása és pluralizálódása, illetve a kibertérben élésünk következtében. Az abszolút teret elméleti oldalról a földrajzon belüli kvantitatív „forradalom”, a gyakorlatban pedig az űrkutatással és hadászati eszközök fejlesztésével megjelent „koordinátatechnológiák” erősen felértékelték. A (földrajzi, politikai) tér és a hatalom közötti interdependenciák többféle léptékben is megnyilatkoznak. Egységes, kizárólagos térfogalom megfogalmazására (pláne elfogadtatására) nem vállalkozhatunk – egyrészt a szakspecifikus értelmezések sokasága miatt, másrészt mert szemantikai korlátok léteznek: a nyelvek vonatkozó szókészlete fogalmilag különböző mélységben differenciált.