A középfokú képzés területi rendszerének változása és továbbfejlesztése

A középfokú képzés területi rendszerét a szabályozás rendszerváltás utáni immár húsz éves történetében mindössze egyetlen alkalommal, a térségi szakképző központok létrehozásakor (2007) próbálták tudatosan alakítani. A jogszabályok módosítása óta eltelt időszak vizsgálati tapasztalatai alapján és a kormányzat tervezett intézkedéseit látva kijelenthetjük, hogy sajnos ez a kétségkívül előremutató kísérlet több ok miatt is kudarcot vallott. A célok helyességét (a szakképzés képzésmódszertani megújítása, racionális csoport- és intézményszervezés – elsősorban a szétaprózottság megszüntetése érdekében –, területi összehangolás, érdemi infrastruktúra-fejlesztés, a fejlesztési források hatékony felhasználása) egyértelműen megerősítve, vizsgálataim alapján az átalakítás sikertelenségét abban foglalhatom össze, hogy nem változtak meg a működést érdemben meghatározó finanszírozási és érdekeltségi mechanizmusok, a szervezeti keretekre vonatkozó szabályozás szervezeti anarchiát eredményezett, a formális szervezeti struktúrák mögött tovább élhetett a meghaladni kívánt képzési és szervezési gyakorlat, a területi összehangolásban és a munkaerő-piaci megfelelésben kulcsszerepet betöltő regionális fejlesztési és képzési bizottságok egyrészt a politika, másrészt az intézményi és területi vagy szakmai (szakképzési) lobbik zsákmányszerzését szolgálta. E feltárt problémák rendezése érdekében tanulmányom zárófejezetében hét pontban konkrét javaslatot teszek a rendszer megújításának legfontosabb irányaira.