A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968

Közép-Európa első világháború utáni új térfelosztásának egyik fontos, de kevésbé ismert jellemzője, hogy a területi folyamatok egyik legnagyobb nyertese a román állam volt, melynek területe az 1914. évi 139,1 ezer km 2-ről 1920-ra 295,9 ezer km 2-re nőtt, azaz a román állam 156,8 ezer km2 területi nyereséget könyvelhetett el a közép-európai átrendeződés következtében. Az így megszülető Nagy-Románia egyik kulcskérdése a közigazgatási térfelosztás, melynek jelentőségét jól mutatja, hogy a 20. század folyamán a román politikai elit 12 alkalommal hajtott végre közigazgatási reformot (1926, 1929, 1936, 1938, 1950, 1952, 1956, 1960, 1968, 1981, 1991, 1998). Ezek a közigazgatási reformok általában a megyerendszert próbálták megreformálni. Jelen tanulmány a szocialista korszak azon négy közigazgatási reformját (1950, 1952, 1956, 1960) elemzi, melyek a megye helyett tartományi rendszert akartak Románián belül működtetni, illetve a tanulmány záró részében röviden kitér az 1968. évi reformra, mely visszaállította a megyerendszert.