Az ökológiai fenntarthatóság és a regionális versenyképesség összefüggései

Számos európai uniós és nemzeti dokumentum középponyában célként a versenyképesség, és ezzel párhuzamosan – illetve inkább a tartós versenyképesség növelésének meg nem kerülhető kereteként – a fenntarthatóság áll. A közvélemény és a környezeti problémakörrel foglalkozó kutatók körében napjainkra egyaránt tudatosult, hogy a versenyképesség oly módon történő növelése, amely a természeti tőke túlzott mértékű felhasználása által valósul meg, kontraproduktív lehet – azaz beszűkíti a jövőbeni társadalmi-gazdasági választási lehetőségeket. Ezen álláspont főleg a klímaváltozással vagy a biodiverzitás csökkenésével kapcsolatos közéleti, politikai és tudományos vitákban igen gyakran felmerül. Tanulmányunkban a természet-gazdaság viszony és területi aspektusainak szakirodalmi elemzése alapján rávilágítunk a természeti tőke és a regionális versenyképesség kapcsolatának legfontosabb alapvonásaira. Először megvizsgáljuk az ökológiai rendszerek és a gazdasági rendszer összefüggéseivel kapcsolatos specifikus tudományos eredményeket, amelyek kapcsolódhatnak a versenyképesség problémaköréhez. Ezt követően elemezzük, hogy e szakirodalmi eredmények milyen mértékben „épültek be" egyes olyan közgazdaságtani irányzatokba (neoklasszikus közgazdaságtan, fejlődés-gazdaságtan, új intézményi közgazdaságtan, evolucionista közgazdaságtan és a verseny új közgazdaságtana), amelyek mind a regionális versenyképességgel, mind pedig a természet gazdasági folyamatban betöltött szerepével kapcsolatosan lényeges mondanivalóval rendelkeznek. Bár a vizsgált irányzatok számos szempontból releváns szempontokat vetnek fel a természeti tőke, illetve regionális versenyképesség vonatkozásában, mégis a két gondolatkör viszonyának tárgyalása jellemzően meglehetősen elnagyolt és alapvetően igen elhanyagolt.