Lejtők és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlőtlensége az ezredfordulón

A tanulmány a kilencvenes években ható térformáló erőkkel és a nyomukban létrejövő tértípusokkal foglalkozik. Az első rész a népességnagyság és települési státusz (város vagy község) alapján képzett település-kategóriák társadalomszerkezetét, képzettségi és foglalkoztatási struktúráját tárgyalja. A második rész a kistérségi tipológiát állít fel, éspedig a kistérségi központok dinamizáló, térszervező ereje, foglalkoztatási képessége alapján. A szerzők azt a következtetést vonják le, hogy továbbra is a földrajzi helyzet, a magterületektől és dinamikus központoktól való távolság az, amely meghatározza az egyes téregységek integrált vagy periférikus jellegét, abszorpciós képességét, következésképpen foglalkoztatási kapacitásait.