Szuburbanizáció és közlekedés a győri agglomerációban

Nagyvárosaink egyik legszembetűnőbb fejlődési jelensége napjainkban a szuburbanizáció. A városi lakosok, a szolgáltatások, de gyakran a munkahelyek is kiköltöznek a városból a környező településekre. Ez egy decentralizációs folyamat, melynek során az emberi élet egyes helyszínei (lakás, munkahely, óvoda, iskola, szolgáltatások) mind távolabb, s egyre szétszórtabban helyezkednek el a földrajzi térben. Ennek egyik legfontosabb következménye, hogy a közlekedési szükséglet gyorsabban növekszik, mint a népesség. Nagyobb problémát jelent, hogy a szuburbán kiköltözők életvitele (munkaidő átalakulása, a szolgáltatások szétszórt elhelyezkedése stb.) egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy napi mozgásukhoz a tömegközlekedést vegyék igénybe, legalábbis annak mai formájában. Ennek egyenes következménye, hogy a szuburbanizáció során megnövekedő közlekedési igények kielégítésében egyre nagyobb szerepet játszik az egyéni közlekedés, vagyis a személygépkocsi. Nehézkes és rossz hatékonyságú tömegközlekedési rendszereinkben ez az arány vélhetően még nőni is fog. Tanulmányunkban ezeket a problémákat Győr esetében vetjük fel empirikus felmérések alapján. Győr napjainkban (Székesfehérvárra( vetekedve) a legnagyobb ingázó célpont, naponta mintegy harmincezer ember érkezik a városba dolgozni, tanulni, elsősorban a közeli településekről. A szám növekszik, s nem csupán a gazdasági fejlődés miatt, hanem az aktív korúak kitelepedése miatt is.