Dante Alighieri, Komédia I. Pokol. Kommentár, szerk. Kelemen János, közrem. Berényi Márk, Draskóczy Eszter, Hoffmann Béla, Mátyus Norbert, Nagy József, Tóth Tihamér, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, ELTE BTK, 2019

Recenzió a Magyar Dantisztikai Társaság Pokol-kommentárjáról. Több mint 550 oldalon, keménykötésben foghatja végre kezébe az olvasó Dante Alighieri Isteni színjátékának az első részét kísérő tudományos kommentárt. Bár a szerző idestova hétszáz éve meghalt, élete főművét az azóta eltelt időben folyamatosan értelmezték és újraértelmezték, nemcsak a Commedia poétikai kiválósága, hanem talán az abban rögzített világkép és -rend nyújtotta stabilitás és biztonságérzet vonzósága miatt is. Akár a középkor gondolkodását akarja belőle jobban megérteni az ember, akár a saját világnézetét tenné próbára a dantei tükörben, a Commedia olyan fogódzó, amely még sokáig segítségére lesz az ilyen kérdésekkel küzdő olvasónak. A mű aktualitását jelzi, hogy nemrég Ferenc pápa is újraolvasásra ajánlotta a művet, hogy „tudatosuljon bennünk száműzöttségünk, és hagyjuk, hogy elindítsa bennünk a megtérés folyamatát a rendezetlenségből a bölcsesség, a bűnből az életszentség, a nyomorból a boldogság, a pokol szörnyűségének szemléléséből a paradicsom boldogító megtapasztalása felé.” Persze a második „nagy lemondás” (Pokol, III, 60.) haszonélvezője helyében én sem mondanék rosszat Dantéról és művéről, de ezt majd a kellő időben megbeszélik ők ketten az égi rózsa valamelyik szirmán üldögélve. Ugyancsak a Commedia iránti érdeklődés jele, hogy 2016-ban jelent meg Nádasdy Ádám új magyar fordítása részletes jegyzetapparátussal, magyarázó ábrákkal és táblázatokkal. De akkor mivégre az újabb kiadvány?