Katona József, Három színjáték, A’ Lutza széke, Aubigny Clementia, A Rózsa (1812‒1814), sajtó alá rendezte, a tanulmányokat és a jegyzeteket írta Demeter Júlia, Nagy Imre, Budapest, Balassi Kiadó, 2020

A mindössze harmincnyolc évet élt Katona József sokrétű hagyatékának ma már csak töredékét ismerjük. A versek, drámák, történelmi írások, dramaturgiai tanulmányok, ügyészi és egyéb iratok kéziratait 1844-ig az apa, idősebb Katona József őrizte. Halála után a többi családtag nem fordított különösebb gondot rájuk, a figyelemre méltóbbakat széthordták, elajándékozták, az értéktelennek ítélt darabokat pedig az író öccsének a bevallása szerint „gyújtónak s egyéb házi célokra használták fel”. A Bánk bán előtt írt drámák szerzői kéziratának többsége elveszett (vagy lappang), négy az apa, egy Balog István kézírásában hagyományozódott, hármat Udvarhelyi Miklós másoltatott le, néhányat pedig Miletz János mentett meg a 19. század második felében. A Miletznél lévő autográfok évtizedekkel később, 1898-ban egy budapesti antikváriumba, majd a kecskeméti levéltárba kerültek. A második világháború során a közgyűjtemény anyagát a Katona-kéziratok nagyobbik részével együtt védelmi célból Koháryszentlőrincen, a polgármesteri vadászlak pincéjében helyezték el, ahol 1944-ben megsemmisültek. A kutatás mai állása szerint a korai színművek közül egyedül a Jeruzsálem pusztulásának a fogalmazványa maradt ránk Katona kézírásában, a többi szövegét kiadásokból (Miletz János, Hajnóczy Iván) és színházi másolatokból, súgópéldányokból ismerjük.