Gyöngyösi István és Tétsi N. Zakariás – a Murányi Vénus 1702-es kiadásáról

Gyöngyösi István költészetének megítélésében az eltelt századok során jelentős változások történtek. Műveinek kortárs, majd 18. századi töretlen népszerűsége után a 19. századi recepciót Kazinczy Ferenc elmarasztaló ítélete határozta meg. Az időközben más szempontokat előtérbe helyező irodalmi ízlés miatt a Gyöngyösi-életmű jelentősége csökkent. Gyöngyösi irodalomtörténeti megítélésében csak az 1980-as években jött el az a fordulat, amely a szövegek korhoz kötöttségét hangsúlyozta: Kibédi Varga Áron nagyhatású Gyöngyösi-tanulmányában válik először központi jelentőségű gondolattá, hogy a költőt nem a későbbi korok irodalmi elvárásai, hanem saját korának retorikai-poétikai elvei alapján érdemes mérlegre tennünk. A Gyöngyösi-kutatás többé-kevésbé azóta is ezt az elvet követi, újabb és újabb adalékokkal egészítve ki a Gyöngyösi retorikai-poétikai ismereteiről tudottakat.